13 évesen már az általános iskolában alakított zenekarban játszottam, saját és vegyes külföldi pop és rock számokkal. Folyamatosan tanultam gitározni és basszusozni is, ez utóbbi a szokásos sztori –más nem nagyon akart a zenekarban. Zenei ízlésemet a 60-70-es évek felszabadult, sokszínű, kreatív folk-, country-, beat- és rockzenéje határozta meg és bármelyik stílusban a 2-3 szólamú finom vagy erőteljes ének olyan plusz hatást és feelinget tett hozzá, amit a mai napig nagyra értékelek, és amely akár egy közepes színvonalú kompozíción is nagyot tud lendíteni. Később az egyre komplexebb és zeneileg igényesebb irányzatok felé fordultam, megtartva a korábbi vonzódást is a dallamosabb, vokálcentrikus szerzeményekhez. A progresszív rock megjelenése óriási hatást tett rám, főleg a Pink Floyd, Yes, Genesis vonal – ezt az irányzatot,, vagy a Chicago-féle populárisabb jazzrockot mindig szívesen játszottam volna. Ehhez képest „komolyabb” hobbiként country-rock, majd partizenekarokban szerepeltem elsősorban basszusgitáros-énekesként. A tapasztalat sajnos azt mutatta, hogy a progresszív rock iránt itthon igen kicsi az igény. A King Crimson működését kezdettől figyelemmel kísértem, és igazán az első 4-5 lemez áll hozzám közelebb : eklektikus, szimfonikus, jazzes, , diszharmonikus - dallamos, néhol szélsőségekkel játszó / a líraitól a sokkolóig/ kompozíciók, magas szintű hangszertudással. Végzettségem szerint közgazdász és angoltanár vagyok, főfoglalkozásként régóta az utóbbit gyakorlom. Ez azonban nem nagyon akadályoz zenei pályafutásom alakulásában, bármilyen irányban is folytatódjon. SMILEY
Vissza